Valamikor réges-régen volt e bejegyzésfüzér első része. Engem azóta egy újabb kérdés foglalkoztat, ez pedig a hódítással együtt járó pusztítás. Miért akarhat valaki akár olyan áron is korlátlan hatalmat, hogy kész mindent elpusztítani maga körül? Én érzem egyedül paradoxnak, hogy ha minden elvész, nem marad min uralkodni? Hogy lehet valaki király, ha nem marad föld, amit a magáénak mondhat? Teremt magának újat? Kit fog utána leigázni? Vagy teremt, terjeszkedik, aztán azok kiszakadnak, önállósodnak, és kezdődik minden elölről? Vagy aki ki akar szakadni, azt szintén elpusztítja? Lehet erőszakkal egységet fenntartani?
Tételezzük fel, hogy az Uralkodó képes földet teremteni, azon agyatlan birkákkal, akiknek nincs más dolguk, mint gondolkodás nélkül parancsot teljesíteni. Él, túlél, szaporodik, terjeszkedik, fenntart. Mikor jelennek meg az első "mutáns" egyedek, amelyek képesek az önálló gondolatra? Vagy lehetséges volna agyilag steril, minden érzéstől, gondolattól és ösztöntől mentes alattvalókat kitenyészteni, amelyek aztán csak munkagépnek jók? Mi értelme lenne egy ilyen birodalomnak?
És a végső kérdés: ha az elpusztuló mindenbe az uralkodó is beletartozik, az milyen hódítás? Megsemmisíteni világokat, párhuzamos univerzumokat, anyagot és antianyagot, magát a Teremtést. Utána mi garantálja az Uralkodó túlélését? És ha túl is éli, mit csinál utána? Miből teremt új világot?