Te jó Isten, mindjárt nyolc óra... Hamarosan jönnek a kollégák és mindenki mosolyogva, vigyorogva, "Boldog Nőnapot" kíván... én meg puszilgathatom őket sorba... Egyik másikat, bottal sem piszkálnám, most pedig begyalogolnak az intim szférámba... Bezzeg Juli, majd megőrül, alig várja a sok buta bókot, a virágokat... még csokit is hozott, amivel a kedvességet viszonozhatja... és persze idén is eljátssza amit minden évben, hogy először begyűjti a virágokat, és a puszikat... majd 20 perc múlva, mintha elfelejtette volna a csokit, körberohan vele, és újra végigcsókolgat mindenkit...
"óh, hát a csokit nem elfelejtettem?!" - szánalmas... miért nem nyalogatja őket körbe minden reggel?
Évának, ahogy elnézem, mindegy... neki is inkább teher, de ő szereti a virágokat... rossz ember nem lehet... És lehet vigyorogni, meg hallgatni a szellemesnek szánt kis mondatokat... tessék, itt a Béla...
- Hölgyeim! Hölgyeim! Úgy látom mindenki elfeledkezett Önökről... No talán csak nem kegyed is elfelejtette milyen nap van ma? Virágot a Virágnak! oh Pardon! Virágokat a virágoknak! Egyet Önnek Beácska... Nono! Csak puszi után! ... Így... Egyet Önnek Julika, milyen csinos ma reggel! ... És Évikém, Ön most az utolsó, de csak azért mert magácska a legelső nő a történelemben! Ragyogjanak hölgyeim!
"magácska a legelső nő..." Ez a magácska... ettől falramászok... Na, mondtam... Juli természetesen elfelejtette a csokit... most meg vigyorog... Szegfű... valami leértékelésen vette...
***
Mindjárt 10... lassan mindenki letudta a kötelező köröket, itt áll egy halom gaz... hogy valaki egyszer egy vázát is hozna... Na persze a főnök idén is kitett magáért, kis csoki, kis orchidea... és elmehetünk haza kettőkor... Hopp! Most ugrott fel Juli...
- Óh, hát a csokit nem elfelejtettem?! Azonnal jövök lányok.
Most rohan a főnökhöz... aztán a többiekhez... Miért nincs ennek pasija, férje, akárkije?
Mondjuk, lehet, hogy Ő örül is ennek a dolognak... de én ezt nagyon nem szeretem... nem csak ma vagyok nő... nem csak ezen a napon értékelném, ha nem beteg tyúkozna le Sanyi mindenkit...
Bezzeg Tamás nem jött... pedig már vagy két hete minden nap járogat ide... szerintem tetszem neki... Mondjuk rendes tőle, hogy nem áll be a sorba és alacsonyodik le a többiek közé... Azért ez tetszik, mer más lenni és nem követi a kliséket...
- Bea! Hozza be kérem a délutáni megbeszélésre összekészített anyagot!
Ha egyszer nem ordítana... mindegy, ő a főnök... hova a francba tettem... ahh.. tudom, a fiókba.
Jaj!... hát nem felejtette el... ez a Tamás egy igazi Úr... semmi lealacsonyodás... mikor tehette ide? micsoda szép kis rózsa... és csak nekem... Micsoda férfi... gondolt rám... Ja igen, a dosszié...
-Viszem, Tibor!
