Az ég tündöklő kék volt, a napsugarak bevilágították a szobát. Mintha nem is tél lenne, hanem mondjuk tavasz. Az ébredés könnyű volt, frissebbnek éreztem magam, a tegnapi nátha mintha messze szállt volna. A telefonomért nyúltam, hogy megnézzem az időt, fél kilenc volt... Tizenharmadika ? 3 napot átaludtam volna?Az nem lehet. Felkeltem, és a nappaliba rohantam. A tegnap behozott fa... mármint a jelek szerint három napja... ott állt a kandalló mellett feldíszítve... hogy hogy feldíszítve? De hiszen a futár csak lerakta.
Hirtelen szédülni kezdtem, a számítógépemhez siettem, bekapcsoltam... Megvártam amíg elindul, aztán mohón a sarokra tapasztottam a tekintetemet és vártam... vártam hogy megjelenjen a dátum. Megjelent... tizenharmadika.
No jólvan, tehát a jelek szerint átaludtam 3 napot, miközben valaki feldíszítette a fát... Mondjuk a takarítónő lehetett... látta bent állni a fát, meg a díszekkel teli dobozt... végülis mi mást gondolhatott... szorgos teremtés... gondolom feldíszítette...
No de ez így nem maradhat... nem kell a fa. Nem kell karácsony! Akármilyen lelkesen próbálja valaki belopni a karácsonyt az életembe... ittam egy kávét. Aztán mégegyet. Kellett a pörgés, hogy össze tudjam rakni az elmúlt napok eseményeit. Hogy megértsem mi miért és hogyan történik.
Először volt ugye az egyszem fenyőág... aztán másnapra a sok kis rajz, és a letépett sebtapasz. Másnap itt volt a fenyőfa a lakásban. Aztán a mázolat, és a másik fenyőfa. utána a prezentációmat tette tönkre valaki... kis fintorral ugyan, de ez a szerencsém lett, hiszen ezt a prezentációt fogadták el. A fényképek... Végül pedig a megrendelt fa, amelyik most itt áll feldíszítve, várja, hogy betölthesse karácsonyi szerepét...
Két dolog nem ment a fejembe, az egyik a fényképek, a másik, hogy miért van feldíszítve a fa tizenharmadikán. A fényképekről eszembe jutott a memóriakártya, hogy rengeteg fénykép van rajta. Gyorsan újra elővettem és átnéztem a képeket... Továbbra is én vagyok a képeken, ezt látom... de nem értem. Fel s alá járkáltam a szobában... éreztem, ahogy múlik a kávé hatása, és tompulok, így gyorsan ittam egy másikat... Kis nyomást éreztem a halántékomnál, de gondoltam ez a felfokozott izgalmi állapotnak köszönhető...
Megcsörrent a telefonom. A munkahelyről hívtak... Az a kolléga akit a helyemre kineveztek, kérdezte, hogy akkor ma tudom e fogadni... mondtam, hogy persze... csak előbb be kell érjek... azt mondta semmi gond, mert úgy is kettőre beszéltük meg... mit csináltunk ? mikor beszéltük meg?! Tegnap?
Pulzusom az égbe szökött, agyamban újra éreztem a lüktetést... próbáltam lehiggadni, de egyszerűen képtelen voltam befogadni az információkat... villanásszerűen ugrottak be képek, újra a fenyőfáról, a díszítésről... egy megbeszélésről...
Kirohantam a lakásból... beültem a kocsiba... akkor vettem észre, hogy gyakorlatilag pizsamában vagyok. Majd felveszem a bent lévő öltönyömet... Méghogy tegnap megbeszéltük... de most... talán megtudhatok végre valamit... újra éreztem a zúgást a fejemben... az idegességtől alig kaptam levegőt... mintha elefántok ülnének a mellkasomon... aztán egy éles fájdalom és valahol a távolban fékek csikorgása hallatszott...
