Az egész már elég régen kezdődött. A szervezkedés régen megindult, vőfély, fotós, videós a kezdetektől megvolt. Helyszín és időpont is kis szórással ugyan de rendben volt. Igaz, hogy az eredeti dátumot a csillagok és rokonok kis csoportja elmozdította, de rugalmasságból azt hiszem mi jelesre vizsgáztunk. Hogy az elején sem volt minden fenékig tejfel, az bizonyítja, hogy amikor először sikerült a vőfélyt megkeresni, hatalmas durrdefekt köszönt az autó jobb elejére... Végül azért ez sikerült, aztán lassan sikerült levadászni a helyszínt is. Több "sikeres" pályázó helyszín közül végül a Mátyus Udvarház volt a befutó, nem feltétlenül a legkedvezőbb ár miatt, hanem mert a legtökéletesebben illeszkedett a leendő tervekhez, dekorációhoz. Nem utolsó sorban pedig a szabadban egy csodálatos völgyben élvezhettük a a vendégek társaságát.

Volt olyan ajánlatunk ahol egy étteremben ülhettünk volna, egy szállodában, ahol a szálloda vendégei gyakorlatilag a sorainkban vacsorázott volna... Ráadásul a helyszín meglehetősen sötétnek ígérkezett. A másik helyszín pedig gyakorlatilag 30 centire egy viszonylag forgalmas autóút mellett próbált minket leültetni és meggyőzni a hely varázsáról... hát...

A Mátyus Udvarház (vagy ahogy én emlegettem : lovastanya) csupán egy dolgot nem tudott, légkondicionált szobát adni, de minden más profi volt.

Ahogy haladtunk előre az időben, úgy jöttek elő feladatok, amiket meg kellett oldani. Ilyen volt például a menyasszonyi ruha megvarratása, a vőlegény öltönyének kiválasztása, a sütemények, a dekoráció, a virágok, nem utolsó sorban pedig a menyasszony cipőinek megtalálása.

Mindezek, közben hozták a már rám oly jellemző kaotikus menetrendet de mindannyiszor sikeres megoldással zárult minden.

Ha szeretnénk egy nagyot ugrani az időben, akkor azt mondanám, hogy a templomi szertartáshoz un. jegyesoktatásra kell járni. Ez ugye elvileg a házasélet, párkapcsolat problémáinak megértése, az egyház, a hit, Jézus, az Úr szerepe és fontossága a házasságban... témakör köré kellett volna rendeződnie. Összesen 7 kurzus volt, ezt 3 pap 2-2-2 alkalom eloszlásban tartotta, a hetediket egy házaspár tartotta (volna) a mindennapi rutinok, családtervezés témakörben. Ehelyett a 3 pap közül kettő nagyon fiatal nem túl régen avatott volt, ők gyakorlatilag mindenről beszéltek, kivéve amiért mentünk. Már tudom, hogy a hét szentség közül melyik miként viselkedik, kivéve a házasság szentségét, mert azt átugrották, mondván úgyis arról szól az oktatás... Tudom, hogy mostantól bármikor meghalhatok, tolószékbe kerülhetek... és úgy kell mindennap elköszönnöm a másiktól, hogy ez bármikor megeshet velem, és mégsem szabad mindig erre gondolnom. Tudom milyen trauma egy huszonpár éves papnak, eltemetni egy tizenpár éves gyermeket... de nem tudok semmit arról, hogy az egyház amúgy miként vesz részt a házasságban, mit és hogyan tanított Jézus a házasságról... Az idősebb pap legalább valami párterápiás előadást tartott, az jó volt, ott egy két dolog világos lett. A hetedik előadást, amikor elmesélték, hogy a hőmérőzés milyen megbízható fogamzásgátlás (hatgyerekes házaspár előadásában) nem látogattuk meg.

A vendéglista és az ültetési rend sem volt egyszerű, napokig sakkoztunk, hogy kit hová ültessünk, és amikor végre jónak tűnt a dolog, akkor kiderült hogy 1) valakit kifelejtettünk, 2) valaki lemondta, 3) valaki(k) nem akartak ott ülni ahol... így éjszakába nyúlóan tologattuk a neveket egy Excel fájlban, míg végül kiderült ki hol fog ülni.

A következő akadályt a cukrászok akarták az utunkba gördíteni, de ez is meglett oldva. A dekorációt napraforgósra találtuk ki, így igyekeztünk mindent ehhez igazítani. Ha az ember egy lovastanyára keveredik lagzit tartani, igazi falusi hangulattal, akkor mindenképpen olyan témát kell beépíteni ami ide illik. Ebben a napraforgó megfelelőnek bizonyult. Így a tortát is szerettük volna, ha napraforgó (főleg marcipánból) díszíti. Az, hogy a cukrászdában kicsit több mint félórát várattak, az csak hagyján. De az, amikor kiválasztjuk a tortát és mondjuk, hogy kis marcipán napraforgókat szeretnénk... és a nő közli, hogy olyat nem tudnak... csak sárgarózsát... akkor kissé kiakadtam. Naná, hiszen a "prezentációs könyv" nevű katalógusban volt kála, margaréta, vadvirágok, tulipán ... mindenféle marcipánvirág... és majd fél óráig tornáztunk, hogy ugyan írja már fel a napraforgót... mert kiderült, hogy a néni csak egy pultos... végül persze a cukrászok elnézést kértek, a nő miatt, és olyan álomszép napraforgókat gyártottak, hogy csak na.

Lassan kiválasztódott a pálinka, a bor, az italok, a vőféllyel pedig pontosítottuk a menetrendet, ahogy kell.  Az idő pedig rohamosan közelített, alig két hét volt hátra amikor végre találkoztunk az eskető pappal.

Az úgy volt, hogy telefonáltak Egerből, hogy most megy oda a pap, kora délután lesz ránk egy szűk órája, tehát rohanjunk. Rekordidő alatt délután egyre ott voltunk és vártunk. Megebédeltünk és vártunk... fél öt körül felhívtam a papot, hogy mondja már meg meddig tart a koradélután. Akkor még a érsek úrral egyeztetett. De mindjárt jön. Fél nyolc körül kiderült, hogy már Pesten is volt és megkérdezte, hogy mikor járunk megint Pesten! Vicces ember. De jön Eger felé, 40 km és már itt is van. Kilencre meg is érkezett. Éjjen a kora délután. Akkor tudtam meg, hogy a pap nyugalmazott tábori lelkész. Ági édesapja nyugalmazott katona szintén. Majdnem fél órán át beszélgettek a múltról és más egyéb történelem előtti eseményekről, mikor jeleztem, hogy mennénk haza, és ezért rohantunk ide, hogy vele, "kora délután" tudjunk beszélni. Ekkor végre velünk is foglalkozott. Majdnem éjfél volt mire hazaértünk.

Aztán "kedves" barátom lemondta az esküvőn való részvételt, ez már csak azért is volt gáz, mert számoltam vele, és mivel ő szintén abból a városból érkezik, ahol drága fiam is lakik, így neki kellett volna felhoznia a fiatalurat. Hát ez nem így lett.

Közben intenzíven jártunk táncórákra, hiszem, hogy évekkel rövidítettük meg a tánctanár életét. :) és kétszer meggondolja, hogy vállal e még esküvői párokat :)

Esküvő előtt egy héttel megvolt a legénybúcsú is, remek hangulatban, olyan emberek társaságában akiket nagyon szeretek. Szenzációs volt.

Az esküvő előtt két nappal leutaztam a gyerekért, és visszajöttünk. Másnap még a dekoráció kellékeit szereztük be, illetve utolsókat faragtunk a létszámon, két megbetegedés miatt.

Pénteken végre trappolás közepette megérkeztünk Egerbe, majd lendületből kimentünk a helyszínre és elrendeztük a dekoráció nagy részét, illetve utolsó intenzív tánctanfolyamot tartottunk. Patakzott a víz rólam, rengeteget hibáztunk, kaotikus volt az egész.

---

Egy tökéletes nap

Pénteken este kiderült, hogy a nagy rohanásban a gyerek ruháit gyakorlatilag Pesten hagytuk, vagy én rohanok érte haza, vagy szerzünk valakit aki be tud menni a lakásba... senkinek nem volt kulcsa. Szerencsére a tánctanárunk indult vissza Pestre, így neki adtunk egy kulcsot, az egyik Pesten maradt jóbarátunkat megkértük, hogy mielőtt szombaton útnak indul, ugorjon be hozzánk a gyerek cuccaiért és hozza el azt hozzánk.

Így lett este és reggel...

A lányok reggel korán keltek, fodrász, sminkes... mi fiúk, csak olyan fél kilenc körül. Megreggeliztünk, majd tempósan kimentünk a helyszínre és befejeztük a dekoráció minden ránk váró részét. Felszereltük a lampionokat, az azokat ellátó kábeleket, ültetési térképet. Andi elkészítette mindazt ami a dekorációból még rá várt. Végül a virágosok megcsináltak mindent. Gyönyörű napraforgós lett a helyszín, az előző nap kopár és személytelen helyszíne egyszeriben megtelt élettel, és határozottan jó volt nézni.

Mivel az idő fogyott, így lassan elhaladtam lezuhanyozni és felöltözni. Eddigre a menyasszonyt már sminkelték, a ruhájában volt... egyszóval ő haladt. Megkaptam a vállfámat, amin az öltönyöm volt. Ledobtam az ágyra, és megállapítottam, hogy nincs rajta a nadrág. Bekopogtam a másik szobába, hogy ugyan adják oda azt is. Ott ugyan nincs... remek, akkor ott maradt Ági szüleinél... telefon haza... és nincs ott. Akkor Pesten maradt?!

Egycsapásra idegesebb lettem, aztán elmúlt és szabályos nevetőgörcs tört rám, a könnyem potyogott... ha nem így lenne, nem is a miénk lenne. Kaptam kölcsön egy fekete nadrágot, ami kicsit ugyan elütött a zakótól, de tényleg csak kicsit. így aztán ez is meglett.

Már fotózkodtunk, amikor kiderült, hogy a vacsora előtti pezsgőköszöntő szövegnél két dolog nincs meg, a szöveg és a pezsgő. Telefon barátomnak, aki ugyan már nagyon fáradt volt, de eltrappolt pezsgőért, kivitte a helyszínre, majd megdöbbenésére a várost lezárták traktorgyorsulási és borfesztiváli okok miatt.

Ez később még okoz némi kavarodást.

További fotók készültek, végre talán egy jó is. Aztán mentünk a következő helyszínre. A meleg természetesen megteszi a hatását a képeken csillog a homlokom, ki vannak dagadva az ereim... photoshop majd fog rajtam dolgozni rendesen :)

Következő fényképhelyszín az egri Érsekkert lett volna... ha oda találtunk volna. Csakhogy az idő fogytán volt, így az első adandó helyszínt belőttük.... félreraktuk a turistákat és a helyi mókusokat... újabb telefon. Keresztanyámék beestek a helyszínre, és fizettetni akartak velük (a szállásnál). Ez felettébb idegesítő volt, tekintve, hogy nekik nem kell fizetni, hiszen a közvetlen rokonság szállását mi vállaltuk, pár perces csörte után a nő a telefon végén elengedte őket a szobákba.

Újabb pár perc fotó, megint telefoncsörgés... Szüleim vannak eltévedve, meg elkésve, bár nem vészes még, de azért már a kikérésre nem fognak odaérni, az szinte biztos. Szörnyű. Megint fotó, megint telefon. Realizáltuk, hogy a rokonságnak nem adtunk kontaktot, hogy hol és kit keressenek, így mindenki engem hívogat. Szüleim a lefoglalt szállás helyett egy másik helyre mentek, pontosabban a lovastanyára, ahol ugyan szintén van szállás, persze csak kétszer annyiért. Mit nekünk újabb pár tízezer. Csakhogy itt jött a bökkenő.

Említettem fent, hogy Krisztián barátom mikor a pezsgőket vitte, majd jött vissza, lezárásokba futott. Ez ugye, érthetőleg, a lovastanyáról visszafelé érte. Innen jön, hogy szüleim hasonló torlaszokba futottak, mind oda, mind vissza. Közben lefutott a kikérő, keresztszülők és szülők nélkül. Mindössze egy szem baráttal az oldalamon. A látvány szánalmasnak ígérkezett. Szerencse a vőfély és fotós profizmusa, ami mentette a dolgot. Áthaladtunk a templomhoz, lévén fogytán volt az idő. Megérkeztünk és a barátok jelentős többsége már a helyszínen volt. Krisztián pár percet késett, tekintve a pezsgős affért, de még bőven időben volt. Keresztanyuék már 5 után értek oda, tekintve az elakadásokat és lezárásokat. De ők még mindig az elfogadható időn belül voltak. Ellenben drága szüleim sehol...

Mintegy 30 percet késtünk az egésszel. Mondhatnám persze viccesen, hogy a pap visszakapta a két héttel korábbi "kora délután" poént, de az igazság az, hogy mintegy 70 emberrel toltak ki. Ebben persze benne volt a dugó, meg a lezárás, de az igazság az, hogy mindenki más is szembenézett ezzel, tehát leküzdhető volt. De ők még el sem indultak akkor, amikor már kezdeni kellett volna. Mérhetetlenül mérges voltam rájuk.

Pedig megszokhattam volna, hogy ennyire trehányul állnak hozzám. (illetve ez esetben hozzánk).

A ceremónia a menetrendnek megfelelően lement, mindenki kimondta az igen, akarok, akarom, fogadom, ígérem... szavakat, kisétáltunk és végül egy kis rizzsel megszórtak minket. Aranyos volt.

Aztán jöttek a fotók, tömeges, családi, együtt, külön, barátok... stb. az idősebbek már unták.

Végül beültünk az elénk küldött hintóba. Én még ilyen kényelmesen nem ültem soha. Elindultunk, közben a turisták illetve a helyi lakosok kiáltozva integettek felénk és kiabálták az éjjen az ifjú pár - sok boldogságot kezdetű mondatokat.

Kb. 30 perc alatt kint voltunk a lovastanyán, ahol némi kenyérdobással megkezdtük az egészet. A vendégsereg éhsége miatt a vacsora megelőzte a nyitótáncot. Ettünk, vigadtunk, nevettünk, belesültem a beszédembe, ami meg sem volt írva... de legalább pezsgő volt.

Páran már itt ajándékot adtak, ami megható volt és kedves. És itt szeretném elmondani hogy a barátok, Ági rokonai és az én testvéreim komolyan kitettek magukért, sokan olyan meglepetést okozva, amire legmerészebb álmainkban sem gondoltunk volna. A legnagyobb meglepetést azonban szüleim tartogatták. "Természetesen" negatív értelemben... ennél kevesebbet nehezen tudtak volna adni.

No sebaj, nem azért hívtuk őket, hogy elárasszanak mindenféle jóval, persze nem tiltakoztunk volna, ha mégis :)

Aztán a vacsora után megvolt a nyitó tánc is, a betanult meglepetés zenével és koreográfiával... nos, itt szeretném megjegyezni, hogy bármennyire is pocsékul ment az előző nap, annyira dinamikusan léptünk át minden hibát a táncban... és egy csomót hagytunk benne... kezdetnek mindjárt az, hogy a tánc jelentős részében háttal álltunk a násznépnek... :( de annyira izgultunk, hogy csak na... :( a tangóból a rózsa is kimaradt...

A hibák ellenére persze hatalmas tapsot és ovációt kaptunk, és később is mondták, hogy aranyosak voltunk (tehát nem ügyesek :D).

A nyitótánc után a vőfély és pár ember szándékolt akarata ellenére a népeket nem nagyon lehetett rávenni a táncolásra.. két okból. Egyfelől nagyon ülős bandát fogtunk ki, másfelől a zenekar tökéletesen elkergette az embereket a tánctérről. Hogy egy példával éljek. A vőfély felhívja az embereket a tánctérre... csoportosuljanak házaspárok - párok arányban... előadja, hogy ő fogadott a zenészekkel, hogy kik lesznek többen... persze a vőfély nyert. (mindegy melyik oldal lett volna többen :) )

De ha már így mindenki összejött itt, akkor a következő andalgós zenére tessék táncikálni kicsit... oké ez megy is... tényleg táncolnak, csak pár idősebb ember ül le pár lépés után.

Véget ér a zene, emberek mosolyognak, és a zenekar felé fordul akik belekezdenek a következő zenébe :"azok a boldog szép napok ég veled, te nem tudod milyen jó nélküled"...

a korábbi 30 emberből 4 maradt ott...

Csak azért nem mondom meg, hogy az Egri Boys játszott nálunk mert az negatív reklám lenne... és az is csak reklám.

No persze az is ronthatta egyesek tánckedvét, hogy a vendégek között volt valóban jó pár nagyon jól táncoló emberke, és magamat ismerve ez nekem is a kedvemet szokta szegni.

szóval nyitó és egyéb tánc után kis lihegés, pihegés, majd a násznéppel beszélgetés, pár apróság ilyenek. Aztán hozták a tortát, nagyon szép lett. Amilyennek egy menyasszonyi-tortának lenni kell. A vendégek itt mutattak először olyan passzivitást, amitől kissé sz*rul éreztem magam, mert ugye az volt a mondás, hogy tessen idejönni, adunk tortát és adunk hozzá ajándék fotót... hát a hetven emberből ha 20 odajött... akkor már felülbecsültem.

végül a pincérek széthordták a torta maradékát a népnek, közben megmutatták a vicces videót ami rólunk készült (ilyen előtte külön, előtte együtt felosztásban)

volt derültség rendesen. - bár a képalapanyag nem volt éppen a legjobb.

Aztán kis tánci és menyasszonytánc. Közben az emberek egy része lelépett, szó nélkül. Ezen kissé sértődött vagyok, de ezzel nincs mit kezdeni... illetve voltak páran akik távoztak miután szóltak. Innen is köszönöm nekik hogy ott voltak velünk! Emberségből, becsületből pedig volt főnököm állított példát, ilyen becsületes emberrel régen találkoztam. Külön köszönet neki és kedvesének, hogy a problémák és minden más mellett mégis eljöttek hozzánk.

Szóval torta és némi tánc után menyasszonytánc. Ami elég jól sikerült, a végén leléptettem a menyasszonyt, kosárral együtt... jött a bolondmenyasszony projekt... ezt sajnos nem láttuk, majd csak felvételről, de elmondás szerint remek hangulatot okozott.

Visszatérés után menyecsketáncra is készültünk ott legalább nem hibáztunk sokat, remekül levezettük amit le kellett. Menyecsketánc, ami lényegében csak annyi, hogy táncolni illik az új asszonnyal és új férjjel... hát nem szakadtak meg az emberek. második pont volt ahol kissé csalódtam a tömegben. Ezután volt egy kocsis játék, hátha segít... és pár derűs pillanatot valóban okozott (meg nekem két pálinkát) :)aztán a tánctér megint leürült. Újabb emberek távoztak, megint páran szó nélkül.

A végére a közvetlen barátok és közvetlen rokonok maradtak, és velük hajnali fél ötig ment a táncikálás, igazi lagzis buli lett a vége. kb fél hatig még beszélgetés volt, aztán az emberek a szállásaikra haladtak, ahogyan mi is elfeküdtünk. Álmomban amikor sikerült elaludni még akkor is tánclépéseket láttam magam előtt...

reggel ébresztő után visszatértünk Ági szüleinek a házába, ettünk kicsit, majd kimentünk a tett helyszínére elszámolni, illetve lebontani a dekoráció maradékát.

végül nagyon elégedetten, de nagyon fáradtan hazajöttünk Pestre, bedőltünk az ágyba és másnap reggelig aludtunk.

inkább tárgyszerű mint vicces és részletes, de most csak olyan dolgokon tudnék viccelődni és morogni ami másokat megbántana és ezt most inkább kihagyom.

Akiknek a rokonainkon(különösen Ági szülei) túl nagyon hálásak vagyunk minden segítségért:

Doody barátom, aki az utolsó pillanatban is szolgálatkészen segített és viselte a hisztis vőlegényt :)

Andi aki segített, hogy a dekoráció olyan legyen amitől bármilyen menyasszony boldog lehetett volna, és aki nem csak tudását, de idejét és energiáját sem kímélve segített nekünk az utolsó pillanatig

Zoli aki megmentette a gyerek ruháját és vállalta a Bolondmenyasszony szerepét

és persze Enikő aki vállalta a menyasszony készülődésében a segítő szerepet :)
(aki szintén blogjában megörökíti az eseményt :)

-- Az heJesírási Hipákért eLnééstt. !!