Miután Eln ajtót nyitott, Ren besétált a házba. Bár a házak sok mindenben különböztek, a berendezésük nagyon hasonló volt. Így amikor egy idegen házába lép az itt lakó, sokkal könnyebben oldódik fel a pillanatnyi feszültség, hiszen a környezet a saját otthonát idézte. Eln háza viszont más volt. Ő szeretett új és egyedi dolgokat készíteni a saját maga szórakozására. A falakat az erdőben talált különleges formájú ágakkal, agancsokkal és más dekorációhoz alkalmasnak ítélt tárgyakkal díszítette. De készített képszerű kompozíciókat is, amelyeket időről időre néha átrendezett. Bekísérte Rent a konyhába, ahol teával és kaláccsal kínálta. 

Ren leült egy székre, elfogadta a teát és elgondolkodott. Eln nem siettette Rent azzal, hogy felfedje korai látogatása okát. Megtörtént más máskor is, hogy Ren csak percekkel később kezdett bele a mondókájába. A faluban mindenki ábrándosnak, lassú gondolkodásúnak tartotta őt, ezért aztán senki nem ütközött meg rajta, hogy Ren néha akár fél órát is képes csendben ülni, mielőtt megszólal.

Ren fantáziája most egészen máshol járt, a kalácson tűnődött, hogy milyen fura is reggel kalácsot enni. Ebből a felvetésből eljutott Haihoz, az öregasszonyhoz, aki még mindig a falu kenyerének és kalácsának sütője, és akinek valószínűleg még három tele van e világon. A télről eszébe jutott, hogy milyen pompás a falu télen, hóval borítva. Amiről Hai süteményei jutottak megint eszébe. Gondolatai ekként járták a maguk körét, míg végre megérkezett újra a jelenbe és tekintetét Elnre emelte.

- Meghalt Tim. - bökte ki végül. Hangja olyan tárgyilagos volt, mintha csak azt mesélné, hogy felkelt a nap.

Eln arcán azonban sokkal több érzelem volt felfedezhető. Ren folytatta:

- Reggel találtam rá a szobájában, ott fekszik az asztalára borulva, a kódex felett. Már szóltam Jabnak.

Eln bólintott. Ahogy a rend megköveteli, a sorban Tim után következő legidősebb ember fogja ezután vezetni a kódexet. 

- Miért halt meg? - kérdezte Eln

Rennek beletelt pár percébe, mire újra megszólalt.

- Tim öreg volt, eljött az ideje. - Hangja megint olyan volt mintha tudata messzi távolban hajózna. - Szerinted miért halt meg?

Eln meglepődött a kérdésen, különösen azok után, hogy Ren éppen az imént válaszolta meg a kérdést. Igen, Tim minden bizonnyal már nagyon öreg volt és eljött az ideje.

Eln maga elé vonta a bögréjét és tekintetét a bögrében lévő pirosló tea mélyébe fúrta. Gondolkodott, kereste a választ. Mit felelhetne Rennek. Tim tényleg öreg volt. Eln gondolkodott volna még talán hosszú percekig, amikor Ren újra megszólalt.

- Te mit tudsz Timről? - Ren hangja továbbra is álmodozónak tűnt.

Elnt megdöbbentette a kérdés, felnézett a teából, és mintha Ren tekintete egy pillanatra nem az a távolba révedő lett volna, hanem éles és fürkésző. Lehet, hogy csak képzelődött? Ren mindig álmodozik. Most is, igen most is valahová messzire néz, nem, az előbb csak képzelődött.

- Hogy érted, hogy mit tudok Timről? - kérdezett vissza Eln.

- Hát, milyennek láttad őt, milyennek láttad őt tegnap?

- Milyennek láttam? Akkor ismertem meg, amikor Kal meghalt. Tim akkor még fiatal volt, én pedig gyerek voltam. Mindig vidám volt, figyelmes és segített. Már akkor is úgy ismert mindenkit, mintha ősidőktől fogva ismerne minket. Emlékszem, egyszer, amikor gyerekként rossz fát tettem a tűzre, ő volt az egyetlen aki rájött, hogy én voltam. Nem szólt, nem büntetett, de tudtam, hogy Ő tudja. Aztán sokáig nem beszéltünk, nem hozta úgy az Út, hogy dolgunk legyen egymással. 

Tudva levő, Bogyóföldön a sorsot Út-nak hívják. Mindenkinek megvan a maga Útja. Amikor úgy alakul, hogy valaki részese lesz az útnak, akkor közösen haladnak rajta, míg mások esetleg hosszú évekre távolra kerülnek. Így volt ez Tim és Eln esetében is.

- Aztán pár éve újra együtt jártuk az Utat, hiszen Te is tudod, megkeresett, hogy segítsek neki. Bölcs volt. 

- És tegnap? - kérdezte szenvtelenül Ren.

- Nem is tudom. Pont olyan volt mint máskor. Reggel láttam amint lesétált a folyóhoz. No meg, ugye az ünnepségen. Amin mindenki ott volt tegnap. Vége a nyárnak, megvolt a betakarítás. Tim jelölte ki a napot, hogy idén mikorra esik. Tim talán kicsit szótlanabb volt, de még ebben sem vagyok biztos. Aztán a vacsoránál mesélt valami történetet, és az egyik gyerek, ha jól emlékszem Ria odaszaladt, Tim felkapta az ölébe, és mesélt neki, Ria pedig nevetett. Aztán Tim felnézett, és valamit mondott, amire nem emlékszem tisztán. De azt láttam, hogy körbehordozta a tekintetét, és megállt párszor. 

- Azt mondta, hogy mindent tud mindenről és mindenkiről. Olyanokat is, amit egyesek nem is sejtenek, hogy ő tudhat.

Eln elgondolkodott. Lehet, hogy ezt mondta. Emlékszik rá, hogy találkozott a tekintetük és Tim bólintott. Senki más nem vette észre. 

- Lehet - mondta végül - nem figyeltem igazán.

Ren felkelt, még egy darabig a teára majd Eln-re nézett. 

- Mennem kell, még össze kell pakolnom Timnél. 

Eln kiengedte Rent, elköszöntek egymástól és visszahúzódott a konyhába. Ahol a gondolataiba mélyedt. 

Tim halála különösnek tűnt, tegnap este nem olyan volt, mint akinek elfogyott az ideje. Sőt energikusnak tűnt. De az a mondat. Ugyan honnan is tudhatta volna. Még nagyon fiatal volt, amikor idekerült. Bár sokan hiszik, ő nem itt született. Ő véletlenül került ide a faluba. Elveszett, eltévedt. Jó rendben van, menekült. Menekülnie kellett. Olyan helyet akart találni, ahol elrejtőzhet, ahol nem találhatják meg. Ahol múltját eltemetheti. Ez a falu pedig egyszerre csak elébe került. A hatalmas növényeivel, a különös emberekkel. Senki nem firtatta, hogyan jött, senki nem akarta tudni, miként akadt a falu nyomára. Sokáig rettegett, hogy rátalálnak. De aztán senki nem jelentkezett soha. Ő pedig beilleszkedett, és békésen él. És ez így van jól. Tim sokat tudhatott, de azt biztosan nem, hogy Ő miért került ide. Különös, hogy meghalt. Vajon mit tudhatott? Tegnap a vacsoránál az a mondat, hogy mindenkiről mindent tud. Meg, hogy olyat is, amit nem is sejthetünk. De hiszen milyen titkok vannak ebben a faluban az enyémen kívül? Semmilyen. Az itteni emberek egyszerűek, kedvesek, jószívűek. Aligha van bármilyen sötét titka is bárkinek.  

Elnnek hirtelen eszébe ötlött valami. Megitta a teája maradékát, és kilépett a házból. Még időben, hogy lássa, Ren belépett Hai házába. Eln elindult Tim házához.