Eln éppen kilépett Tim házából amikor szó szerint beleütközött Lekbe. Lek meglepettnek látszott, és meglepettségének hangot is adott.

- Hát te?

Eln egy pillanatra zavarba jött. Behúzta maga mögött az ajtót, keze finoman végig siklott kabátja zsebén, majd válaszolt

- Ren beugrott hozzám reggel, és elmesélte, hogy Tim meghalt.

Lek arcáról a meglepettség döbbenetté változott. 

- Meghalt? - nyögte ki

Elnnek nem esett nehezére észrevenni, hogy Lek nem csak megdöbbent, de egyszeriben zavarban is van.

- Igen. Ott fekszik az asztalon, éjjel érte a halál, talán miközben dolgozott. Öreg volt már.

- Öreg. Igen. - Lek hitetlenkedve bámulta a földet

- És te mit szerettél volna ? - tette fel a kérdést Eln.

- Nos, én igazából Renhez jöttem, azt hittem, hogy itt van

- Itt vagyok. - hangzott a válasz. 

Amíg ezek ketten zavartan beszélgettek, addig Ren is megérkezett. 

- Voltam Hainál, aztán a folyónál. - Mostanra azt gondoltam, hogy Jab is megérkezik, hiszen az ő feladata, hogy átvegye a kódexeket és intézkedjék Tim temetéséről.

Ren hangjából hiányzott minden álmodozás, határozottan és gyorsan beszélt. Aztán mintha egyszerre ő maga is észrevette volna, szinte azonnal váltott és réveteg hangon kérdezte:

- És mit szerettél volna Lek?

- Hogy én? Én hozzád jöttem. Nem is tudom igazán miért, de a tegnap este nem hagy nyugodni. Olyan furcsa volt az az este. 

- Talán menjünk beljebb! - javasolta Eln.

- Oda? - Lek hangjában iszonyodás volt. Lehet, hogy a halál elfogadott része az életnek itt Bogyóföldön, de nem minden ember képes együtt maradni egy halott társaságában, félnek tőle. Bizony néha babonák is lábra kapnak.
Persze nem minden alap nélkül. Bogyóföld nem csak a növényeit növeszti hatalmasra, sokszor történnek meglepő, néha-néha megmagyarázhatatlan dolgok is a környéken. Voltak kisgyerekek akik egyik napról a másikra eltűntek, majd hetekkel később ugyanott megtalálták őket, ahol legutoljára voltak, úgy, ahogy hetekkel ezelőtt voltak. És ők semmire nem emlékeztek a kimaradt hetekről. 

Másszor pedig úgy kerültek elő a gyerekek, hogy 5-10 évet is öregedtek, miközben ezt szintén nem vették észre magukon. 

 - Ha gondolod Lek, menjünk hátra a ház mögé, ott van egy kis kert, székekkel. Tim szeretett ott üldögélni. Ráadásul onnan remek rálátás nyílik a falura és a házhoz vezető utakra, így látjuk majd ha Jab érkezik.

Elindultak együtt, bár Elnt nem hívták, ő mégis úgy gondolta, hogy követnie kell a két másikat, azok pedig nem kérték, hogy ne tegye. Leültek a székekre, megszemlélték a kilátást. Bogyóföld házai mind a domb alján terültek el, Tim, Jab és még pár ember háza volt itt fent a domb tetőn. Egy pillanatig csodálták a falut, a falu szélén lévő folyót. Ren láthatóan elmerült Hai házának kéményéből felszálló füstben. A néma pillanatokat Eln halk köhintése törte meg.

- Nem is tudom, hogyan kezdjem. - vágott bele Lek. - Tegnap este, bizonyára ti is emlékeztek, Ria a kislányom odaszaladt Timhez. Aki felvette őt, mondtam is a feleségemnek, hogy, szép kis estének néz elébe a gyerek, Tim tele fogja a fejét tömni csacskaságokkal. És valóban Tim mesélt ezt-azt neki, aztán elhangzott az a mondat, amire mindenki felkapta a fejét. Bizonyára ti is emlékeztek rá: "mindent tudok mindenről és mindenkiről, olyanokat is amit egyesek nem is sejtenének". 

Eln egy pillanatig mintha kényelmetlenül fészkelődött volna. Ő úgy emlékszik, hogy senki nem kapta fel a fejét rajta kívül.  Lek azonban nem vette észre és folytatta.

- Aztán Ria visszaszaladt, és azt mondta, hogy "félek". Kérdeztük tőle, hogy mitől fél? De csak a fejét rázta. Próbáltuk kiszedni belőle, hogy Timtől, vagy amit mondott, de továbbra is csak a fejét rázta. Nos, arra gondoltam, hogy te ott ültél Tim mellett, Ren, és hátha hallhattad, hogy mit mondott neki Tim, amitől így megijedt. 

Ren megrázta a fejét.

- Nem tudom, sok mindent mondhatott neki, de Timnek nem volt szokása riogatni a gyerekeket. Bár kétségtelen, hogy nem hallottam mindent. 

Eln most már felfigyelt arra, hogy Ren hangja megint határozott volt és nyoma sem volt a korábbi álmodozó stílusának, és most az sem kerülte el a figyelmét, hogy Ren folyamatosan Hai házát nézi.

- De mit tudhatott Tim, amit mi nem is sejthetünk? - tette fel a kérdést végül Eln.

Lek összrezzent.

- Hogyan kapcsolódik ez Riához? - kérdezett vissza.

- Nem tudom, de valahogy van egy ilyen megérzésem. Ren, ha jól látom érkezik Jab. 

Ren odanézett és valóban Jab érkezett, segédjével, Pollal. 

- Ó igen - csendült fel újra a szokásos álmatag hang - Most mennem kell - azzal felállt és elindult Jabékhoz.

Lek egy pillanatnyi habozás után felkelt és elindult visszafelé az úton. Eln utánanézett neki is, majd Rennek is, amikor egy fiatal lány, Lea futott Jabhoz, és lihegve, zihálva közölte, hogy Hai meghalt. Megölték.

Lek elsápadva nézett Leára.