Mondhatnánk úgy is, hogy csak. De ez sem sportszerű, sem igaz nem lenne. Egyszerűen azért, mert nem jutott más az eszünkbe? No igen, ez közelebb van a valósághoz. Valamikor évekkel ezelőtt, egy munkahelyen pár ember elkezdett mindenféle oda nem illő dolgot művelni. Beszélgettek egymással, a világról, az irodalomról. Mindenkiről kiderült, hogy otthon az asztalfia mélyén számtalan megírt, vagy felvázolt történet pihen. Megosztottuk egymással ezeket, javítgattuk, csiszoltuk eme műveket. Aztán eljött az első közös alkotások ideje, akkor már mindenki tudta, hogy valami összetart bennünket. A közös témák sokasodása elvezetett oda, hogy valahogy összefoglaljuk magunkat. Végül az egyik közös téma megszülte a nevet is. 

A téma egyszerű volt, és mégis kihívás. Írj, alkoss a retekről. No, ha valamiről, akkor erről talán nem lehet csak úgy minden bőrt lenyúzni, talán valóban kell hozzá némi kitartás, hogy a retekről, erről a zöldségről valami más is szülessen, mint zöldség. És ezt még nem írták meg előttünk ezren. 

Álljon itt az én művem kezdésnek.