Az éjjel álmok nélkül telt el, olyan volt mintha egy előző nap fejbevágtak volna, és eszméletlenül feküdtem volna reggelig. A reggeli ébredés szörnyű volt. A fejem fájt, az orrom folyt, a szemeim be voltak dagadva. A betegség teljesen leterített. Csak feküdtem az ágyon, mint egy lelőtt kutya. Percek teltek csak el, de óráknak tűntek. Végül kikecmeregtem az ágyból, elvonszoltam magam a fürdőszobába. A fejem zúgott, szédültem. Mint aki másnapos.
Aztán a konyha felé vettem az irányt, gondoltam csinálok egy teát magamnak, meg eszek valamit. Most jól jönne egy ápolónő. Éppen a cukrot szórtam a teába amikor csöngettek... Értetlenkedve emeltem a fejem a hang irányába... ezer éve nem csöngettek be ide utoljára. Kimentem, ajtót nyitottam és egy hatalmas fenyőfa állt az ajtóban. Itt a vég gondoltam, a fenyők és a karácsony minden kelléke összeesküdött hát ellenem, és a végső csapásra készülnek... Aztán megszólalt a fa... Csak álltam és bámultam... aztán erélyesebben beszélt... végül megráztam magam, a fa pedig megmozdult, egy fickó jelent meg a fa mögül, aki tartotta eddig... ő beszélt... megkönnyebbültem.
"Meghoztam a fát amit rendelt" - mondta...
"Nem rendeltem fát... " válaszoltam neki, hangom mély volt és dörmögött.. rekedt voltam.
A futár kérdés nélkül tolta az orrom alá a megrendelő lapot, amelyen az én nevem, címem szerepelt... és hogy fizetve. Lassan kezdtek az előző nap emlékei visszatérni, a prezentáció, a fényképek... és most itt ez a fa... Úgy gondoltam, taktikát váltok, és amíg rá nem jövök, hogy mi és hogyan történik, addig nem üvöltözök... nem is tudnék...
"Hozza be kérem..." - mondtam és szélesre tártam az ajtót... a fickó bejött, behozta a hatalmas fenyőt, lerakta a kandalló mellé, majd kiment és így szólt
"Egy perc és itt vagyok..."
Csak bámultam utána bután. Az ajtót nyitvahagytam, visszamentem a konyhába a teámhoz. Semmit nem értettem, de most olyan gyengének éreztem magam, hogy nem akartam továbbrontani a helyzetet. A futár, egy perc múlva megjelent, két hatalmas dobozzal
Kérdőn néztem rá
"A díszek" válaszolta.
Milyen átkozottul meg van ez szervezve, gondoltam...
A futár elment, én leültem és megittam a teámat. Aztán a fára rá sem pillantva a számítógépemhez sétáltam, megnézni az előző napi prezentációt.
A pénzügyi szekcióig semmi extra nem volt, ott viszont... egycsapásra világos lett miért mosolyogtak az igazgatóságon... a görbéken, amiket a pénzügyi tervhez készítettem, apró hóemberek csúsztak le... A következő képen a másik grafikonon apró télapók ugráltak... A következő képen pedig ott volt a fenyőárus... aztán pedig én. Alaposan megnéztem a képet, és egyre inkább éreztem, hogy valami nagyon különös dolog történik velem... mert a képen, minden kétséget kizáróan én vagyok. A fényképezőgéphez sétáltam, kivettem a memóriakártyát és a kártyaolvasóba dugtam. Egyszeriben rengeteg képet találtam rajta... a fenyőről, az árusról, a szakadó hóról... Aztán nem tudtam tovább nézni mert egyszerűen éreztem, hogy fáradok, és hogy az agyam képtelen befogadni a látott képeket.
A prezentáció utolsó két diája következett, olcsó kézi eszközök... Az volt a lényeg, hogy próbáljunk meg a saját márkás termékeinkhez hasonló, olcsóbb eszközöket gyártani, amik tudásban kevesebbet nyújtanak, de az alacsonyabb felhasználói igényket is kiszolgálja. Mielőtt egy esetleges konkurens lecsap erre a területre... És ez tetszett nekik...
Aztán bezártam mindent, a fejem újra fájni és zúgni kezdett... éreztem, hogy semmit nem értek... visszafeküdtem az ágyba.
Mielőtt azonban elaludtam volna, a telefonom megcsörrent. A rendőrségről kerestek, és a nyomozó tiszt közölte, hogy csak az én ujjlenyomatomat és a takarítónőjét találták meg, nincs benne harmadik embertől származó.
Megköszöntem az információkat, majd szinte abban a pillanatban elaludtam...
A következő reggelre a betegségem szinte elmúlt... A telefonom után nyúltam, hogy megnézzem mennyi az idő... reggel fél kilenc volt... a dátumra pillantottam... Három napot átaludtam volna ?
