Drága kisunokám,

Köszönöm a leveledet drága Tereza, minden szép és jó. A nővérkék nagyon örültek a cukorkáknak, amit küldtél. Mindig elfelejted Tomikám, hogy a papa fogaiba beleragad a cukorka így azt nem tudja megenni. A tegnapi nap különleges volt életemben, mert évek óta először beletaláltam a kacsába, és a spenótot sem az ölembe öntöttem. A kezem még remeg egyetlen Évikém, szegény megboldogult altestem már nem élvezheti Parkinson doktor ajándékát, de azt mondták holnaptól dolgozhatok a konyhán, és én fogom a tejszínhabot és a rántottát keverni. Szerintem ritka undorító íze lesz így együtt.  Azt még nem is mondtam neked Palikám, hogy pár napja meglátogatott egy régi barátom. Szegény lefáradt a nagy utazástól, pedig valaha együtt túráztunk mindenfelé. Most meg, már ha a folyosó másik végéről átjön, akkor zilál. Micsoda világ ez már?! Persze nem akarlak én a levelemmel untatni Ibolya kedves, csak hát olyan ritkán írsz a te öreg vén nagyanyádnak. Lassan mennem kell, elfáradtam, most is szundikáltam két mondat között. Béluskám, édesanyádékat csókoltatom, és mondd meg annak a semmirekellő apádnak, hogy ha még egyszer Viagrát csempészne a süteményembe, rá íratnám a maradék részét a háznak.

szeretve csókol
Keresztanyád, Alabárd.