Mielőtt a tegnapi napról hosszan értekeznék, gyorsan jelzem, minden kötelezettségem tiszteletben tartása mellett, hogy nem szeretnék átcsapni nekrológba. Így időként majd előveszek egy - egy verset vagy novellát MP tollából, közzéteszem, illetve elmélkedek majd felette, de nem minden nap. Fokozatosság, kérem fokozatosság.

Szóval itt van ez a közösségi portál mizéria. Oszd meg! Tedd közzé! Mondd el! Mintha felrémlene a gazdasági parancs: FOGYASSZ! Most éppen híreket, információkat. Olvasgattam pár helyen, hogy a közösségi portál a közösségi élet halála, hogy megszűnnek a valódi kapcsolatok, elidegenednek az emberek, s hogy mindenki elmenekül egy virtuális személyiség mögé. Szenzációs érvekkel támasztják alá, olyanokkal, amikkel én magam is naponta találkozom. Illetve épp ez az, hogy nem találkozom. A barátokkal, ismerősökkel, egykori társakkal. Bizony, úgyfest, hogy a jóslatok igazak. Van, akit már tényleg nem láttam évek óta. Szóval a kárhozat jövendölőinek igaza vagyon. Avagy mégsem? Talán ha nem lenne mondjuk wiw, vagy fészbúk, twitter, most az új zümm (buzz) és hasonszőrű társai, talán kevesebbet kéne rohannom? Több időm lenne-e mondjuk megkeresni régi cimborákat? Sajnos a válasz, én azt gondolom legalábbis: nem. Tehát - azt a magam részéről kizártnak tekinteném, hogy a közösségi portálok nélkül a világ ebben hatalmasat változna. 

Ugyanakkor, hogy azonnal a másik oldalról is nézzem, azért a közösségi oldalak mégiscsak a társaskapcsolatok elsilányulásának bűne alóli feloldozó (hamis) szerepét vállalják magukra. Vegyük a következő egyszerű példát! Van nekem barátom, ismerősöm. Már hetek óta nem beszéltünk, találkozni meg aztán már hónapok óta nem. Mi a legelső lépés ? Hát felhívom. Illetve mégsem. Írok neki egy üzenetet, jobb esetben. Rosszabb esetben valami üzenő felületre kiszórok egy kérdést, remélve hátha olvassa. Lelkemnek megszereztem a feloldozás balzsamát, hiszen én megpróbáltam felvenni a kapcsolatot, maximum ő nem olvassa. 

Ha innen nézem, a közösségi oldal támogat engem abban, hogy a kapcsolataim elsekélyesedjenek. De legalábbis személytelenek legyenek. Persze az oldalak filozófiája szerint pont ennek ellenkezőjéről van szó. Írd itt le, hogy merre jártál nyaralni, és tegyél fel 5 képet, hadd lássa mindenki, mi történt veled. És a történet itt ér véget. Slussz. Mire buzdít? Mondd el mindenkinek, de a világért se személyesen.

Persze van rá tippem, hogy néhány éve, vagy lassan évtizede, a (mobil)telefon is megkapta ezeket a vádakat, és akárhogy is van, egy igazán jó csámcsogós, világot megváltó, vagy éppen kárhozatba taszító beszélgetés még mindig személyesen zajlik...

Innen üzenem Boborjánnak, hogy néha hívhatna :)