Tulajdonképpen nem szeretem a kötelező dolgokat. Nem szeretem, ha valaki előírja, hogy mikor mit és hogyan kell éreznem. Nem szeretem az anyák napját, és nem szeretem a Valentin napot. A karácsony sem a kedvencem, és a húsvéti locsolástól is borsózik a hátam. De miért? Értem én, hogy a szeretet, a szerelem, a család, az anyák ünnepe ez, hogy ezek a napok különlegesek... mármint elvileg.
Vegyük a legközelebbit, a Valentin napot. A szerelmesek napja vagy mi a manó. Csak ez így teljesen torz. Ha nincs szerelem, akkor ettől a naptól sem lesz, ha meg van, akkor e nap nélkül is van. Arról nem beszélve, hogy a mindenhol kifüggesztett piros kellékektől csak a hangulatom rombolódik. Ha már meg akarom lepni azt, aki közel áll hozzám, akkor valami olyat szeretnék neki adni, amiből nem háromezer darab lóg a kirakatban. ... szóval Valentint nem szeretem.
Anyák napja, jaj, ezzel veszélyes vizekre evezek, majd kaphatok hideget-meleget, de a jó anyámat az év 365 napján szeretem, és hálás vagyok, amiért felnevelt, kitaníttatott. Egy napot persze áldozzunk neki, de igazából az a rossz, amiért ezt nem szeretem, hogy elvárás lett. Nem hívtál anyák napján, hát ennyit jelentek neked? Hány ilyen történetet hallottam, értem én, hogy ez az övék, de miért elvárás, és miért kell rosszul éreznem magam, ha egyébként amúgy minden rendben van, és felhívom rendszeresen, meg találkozunk.
Húsvét hétfő: az év borzasztó napja, de ezt persze már inkább örökölt dolgokkal magyaráznám. Egyfelől annak idején a falubeli "urak" délelőtt tízkor már részegen topogtak és akarták meglocsolni anyámat. No és persze a lányok, asszonyok jelentős része menekült a locsolók elől, többek között a mi családunkban, de pl. nekem kötelező volt locsolni. És ez azóta is kísért, és már nem is a szűk családi körről beszélek. Egy éve például igen kellemetlen volt, egyszerűen nem akarok ebben résztvenni. Nincs kedvem verselni, nincs kedvem vigyorogni, kölnit locsolni, és hálásnak tűnni egy nugátos tojásért. Félreértés ne essék, pénz nem kell, és nem is kellett, de régen a piros-főtt-tojás most meg a vacak "csoki"-tojások kergetnek a halálba. Nem akarok locsolni.
Karácsony szent napja. Egy kiadós családi veszekedés, egy végigrohant nap, és előtte a görcsös feszültség, hogy jaj istenem mit vegyek, mit adjak, és mit kapok. Pár éve figyelem, a karácsony mindenről szól, csak a szeretetről nem. Mindent megpróbálunk, hogy túlszárnyaljuk a többieket, hülyét csinálunk magunkból a kereskedőnél. A szeretet ünnepének idején idegroncsok és elmebetegek gyülekezetévé válik a család.
A megoldást nem tudom, de az biztos, hogy nem szeretem az ünnepek kötelező világát. De az lehet, hogy idén elteszem a karácsonyfát, húsvétkor meglocsolom kölnivel, és anyámnak adom májusban...
