Reggeli fáradtság megint erősebb volt mint a szokásos. Lehet, hogy a bor lehet az oka. Jobban megterhelte a szervezetemet mint gondoltam. Elhatároztam, hogy ebből a borból nem veszek többet. Az éjszaka folyamán a havazás nem nagyon csillapodott, a tetőablakon nem láttam ki, csak a furcsán sötétnek tűnő fehér havat láttam. 

Nehézkesen felültem, majd elindultam a fürdőszoba felé. Micsoda szerencse, gondoltam, hogy van itt az emeleten is... emlékszem, gyerekkoromban egy fürdőszobánk volt, és egybe volt építve a wc-vel. Ha valakire rájött a szapora, félóráig használhatatlan volt a helyiség, mert nem szellőzött egyáltalán. Meg aztán, ha valaki fürdött, akkor nem lehetett használni a wc-t...  Így alakult ki bennem a kép, hogy külön kell lennie a wc-nek, ha felnőttem... és legalább két fürdőszoba kell. Ilyen és hasonló szituációk alapján alakult ki bennem a kép, hogy milyen életet szeretnék, milyen lakást, milyen munkát, milyen barátokat. Sokáig reménykedtem abban is, hogy megfelelő feleséget is találok, de aztán rá kellett jönnöm, hogy túl sok ideje vagyok már egyedül, szabályaim, rendszereim túlságosan zártak, nehezen tűrnék a változást, és senkitől nem várhatom el, hogy ezekhez alkalmazkodjanak. Itt van például ez a karácsony. Én ugye nem szeretem, nem is ünneplem. Nehéz lenne megmagyarázni, vagy összeegyeztetni, hogy miért nem ünneplem a karácsonyt. És esetleg mégis megpróbálna átalakítani... abból vita, feszültség lenne... nem is működne. Így letettem arról, hogy feleségem, családom legyen. Persze régen ezt is másképp gondoltam. Sőt, még karácsonyt is elképzeltem gyerekként, hogy milyen lesz, majd ha nekem lesznek gyerekeim. Aztán felnőttem, és rájöttem, hogy ez a karácsony dolog egy agyrém. 

Miután lezuhanyoztam, lesétáltam a nappaliba... illetve csak akartam. A lépcső tetjén görcsbe rándult a kezem, a gyomrom, valamennyi arcizmom... Szemeim üvegesen meredtek előre... éreztem ahogy a pulzusom emelkedik, ahogy a vérnyomásom nő. Halántékom lüktetett, és ezt a lüktetést a fülemben is éreztem, hallottam... az egész agyam lüktetett. 

A nappalit úgy alakíttattam ki, hogy a kandalló fölött egy meglehetősen magas üres falfelület alakuljon ki. Ide képeket terveztem rakni. A szép fehér falra aztán időről időre hol egy kép, hol egy - egy érdekesebb tárgy került, a hangulatomtól függően... de ahhoz, amit most ott láttam, egyáltalán nem volt hangulatom. Lerohantam a lépcsőn, és utam a kamerához vezetett. Reménykedtem benne, hogy este visszakapcsoltam mindent. Leszedtem a kis tenyérgépet, a laptophoz kapcsoltam, és elindítottam a lejátszást... Sötét volt a képen, sokáig nem mozdult semmi. Aztán egyszer csak valami megmozdult, majd elfeketedett a kép. Kikapcsolták a kamerát. Visszatekertem, hogy lássam ki lehet az aki bejött... de a sötétség miatt semmit nem tudtam kivenni az alakjából...

Felhívtam a rendőrséget. Betörést bejelenteni. Igen - igen érdekesen alakult a telefonbeszélgetés

- Betörtek hozzám!
- Értettem, küldök egy járőrt! Addig próbálja meg megállapítani mik tűnhettek el, de ne nyúljon semmihez, ne mozdítson semmit, az ujjlenyomatok miatt
- Nem vittek el semmit... Rongáltak...
- Értem, akkor amit összetörtek, azokat hagyja érintetlenül...
- Nem... semmit nem törtek össze... összefirkálták a falat...
- Graffiti?
- ... Igen...
- Értem, küldöm a járőrt!
- Köszönöm...

Nehéz lett volna megmagyarázni, hogy valaki felfestette a falra hogy "BOLDOG KARÁCSONYT!" ... márpedig ott virított hatalmas piros betűkkel... rajta fehér kis imitált csillogással... izzadtam, a karom zsibbadt a mellkasom nehéz volt, és levegőt sem kaptam igazán... borzasztóan ideges voltam... Közben eszembe jutott, hogy a munkahelyemre is be kell telefonálnom, hogy nem megyek be.. csak délután. Ezt viszonylag gyorsan elintéztem, aztán felhívtam azt a takarító céget, akik gyakorlatilag mindent el tudnak tüntetni... délutánra ígérték magukat...

A rendőrök hamar kiérkeztek, körbejárták a lakást, megnézték a feliratot. Ha nem karácsonyi lenne, még tetszett is volna. Kikérdeztek, hallottam e valamit éjszaka, vagy láttam e valamit. Mutattam nekik a felvételt, azt elkérték. Mindent leírtak, ujjlenyomatokat vettek, tőlem is, hogy ki tudják szűrni az enyéimet. 

Aztán lefotózták a falat, meg mertem volna esküdni, hogy egymást is fotózgatják a felirattal... mint valami látványosságnál... megnyugtattak, hogy csak a méretarányok miatt tették... nem igazán hittem nekik.

Aztán körbejárták a lakást, hátha találnak valami nyomot. Találtak. Egy piros festékes törölközőt a lenti fürdőszobában, meg némi festéket a mosdókagylón. Az aljas gazember, nálam tisztálkodott és még a törölközőmet is tönkretette... lefoglalták mint tárgyi bizonyítékot. Meg egy fenyőfát... már megint egy fenyőfát... ezt is lefoglalták... Végül 11 körül elmentek. 
Egy órára értek oda a takarítók, akik meglepődtek, vigyorogtak... végül eltüntették a mázolmányt.

Közben befutott a takarítónő is, neki mondtam, hogy ma nincs szükségem rá, menjen nyugodtan haza. Három órakor csörgött a telefonom, az egyik igazgatósági tag hívott és gratulált a kinevezésemhez... mondtam neki, hogy én még nem tudok semmiféle kinevezésről, és hogy az email nem jelent semmit... amikor közölte, hogy jó ez világos, de most szeretné tudatni velem, hogy kineveztek. Őt érte a megtisztelő feladat hogy közölje velem. És reggel nyolcra várnak az első igazgatósági megbeszélésen, és várják a terület éves beszámolóját, hogy ki lesz az aki átveszi az eddigi munkámat és a távlati céljaimat.

Remek... Amint a takarítók elmentek, én is kocsimhoz mentem, hogy beérjek a munkahelyemre és a holnapi prezentációra előkészüljek...