Nem szeretnék hosszan elmélkedni a Gödör melletti alkotásról és a hozzá kapcsolódó meglepő felháborodásról. Azt egy bekezdéssel zárnám csak rövidre : a múltat kár tagadni. A XX. század közepén, illetve derekán, amikor a kiállított tárgyak születtek, a nők életének meghatározó szereplője volt a házimunka. A szépítkezés ekkor is, korábban is, és azóta is. Fel nem foghatom, hogy régi találmányokat, amiket akkor a nőknek a keze alá adtak, miért kell a jelenből támadni, és hamis képeket festeni hozzá. A tény tény marad. 1970-ben nem volt annyi nő a munkaerő-piacon, mint ma. Nem kellettek, nem volt szükséges, így volt szocializálva a társadalom. Takarítottak, mostak, főztek. A felsorolt eszközök könnyebbé tették az egyébként nem könnyű házimunkát. Mosógép, porszívó. A szépítőszerek és kellékei pedig egészen azokban az időkben az Ő eszközeik voltak./jól tudjuk, hogy korábban néhány évszázaddal a férfiak is festették magukat, és a mostani, kissé megborult egyensúlyi helyzetben is történnek hasonlók/ És pont. Ez a múlt, ez tény. A jelen más. Ez olyan, mintha a 16-18. század közötti festészetből kiemelnénk a női képeket, és tüntetnénk mellettük, mert azoknak még kevesebb jogaik voltak..., ahelyett hogy tájképeket válogattunk volna össze...

Hanem a mai kérdésem mégiscsak a hatalom. Ahogy a hölgy is említi a végén... helyes angolsággal: Mi a hatalom?

Mit enged meg, mit ad a kezébe az embernek, mi az, amivel vigyázni kell, meddig kell vigyázni, mikor kell lemondani róla? Már a legelső bejegyzéskor ígértem, nem politizálunk. Most sem. A hatalom lényege mozgatja a fantáziánkat...

Hatalom-e a más feletti uralkodás, hatalom-e úgy, ha azok adják a kezünkbe, akik felett uralkodunk. Kérhetik-e vissza? Az uralkodás mámorító érzése elnyomhatja-e a hatalom felelősségét, vagy eleve azért akartunk e pontra jutni, hogy élvezetet, önigazolást, kielégülést találjunk? Mert hatalom a tudás, a bölcsesség. Hatalom valakinek a sorsa felett őrködni, dönteni. De hatalom az is, ha nem engedem be a macskát a szobába. Mindenki gyakorol valamiféle hatalmat mások felett. A király az alattvalóin, az alattvalók az állataikon, gyerekeiken, a gyerekek a játékaikon. Már kisgyerekként megtanuljuk, megízleljük a hatalmat, mint kiscápa a vért. A babák, autók úgy cselekednek ahogy kérjük (játékok). A vonat számtalanszor siklik ki, vagy éppen ütközik autókkal. Képváltás, és a hatalom mikor csap át kegyetlenkedésbe? Uralkodásba? Pusztításba?

Hatalom-relációkban élünk. Nekem hatalmamban áll ezt a bejegyzést publikálni. A blog.hu üzemeltetőjének hatalmában áll ezt engedni vagy törölni. Hatalma van a látogatónak, mert nem jár erre, vagy negatívan kommentál... Hatalmamban áll a kommenteket törölni... 

Nem vezetett sehová a gondolkodásom, csak nyitott kapukra leltem, áthatolhatatlan falakat találtam... De a hatalom, amely megadatott, ezt is lehetővé teszi...

Csak még mindig nem tudom, hogy mi a hatalom...