Nehéz lenne jól megfogalmazni, hogy mi munkálkodik egy ember elméjében éjjel, mikor minden amit napközben mímelünk elnyugszik, amikor elnyomott vágyaink, álmaink veszik át a terepet. Miként jön elő újra és újra egy harc, egy futás, egy értelmetlen gyártelep, vagy egy soha nem látott utca? Miért alakul valahogy minden álom vágyaink, félelmeink és mindennapjaink zavaros keverékévé? Miért sétálunk egy mezőn, olyan lelki békében amit még soha nem éreztünk ébren? Miért dolgozunk álmunkban, ugyanolyan keményen mint nappal? és miért keresünk válaszokat nappal az álmainkra?
Néha éjjel, ha éppen sikerül jól aludnom, verseket írok. Jó verseket. Szépek a szótagok, jók a rímek, a mondanivaló tömör, kerek, és egyszerre mondják ki amit érzek, és kapnak színes köntöst, hogy aki nem akarja, ne kelljen értenie. Számtalanszor határoztam már el, hogy amint felébredek, mert versírás közben tudom, hogy álmodok, leírom azonnal, papírra vetem, és széles e világ megláthassa, nincs nálam nagyobb költő e században. Hogy, el ne feledjem, újra és újra elismétlem a verset, de minden ismétléssel repedések jelennek meg a vers porcelán testén, a képek kihullanak, és végül valami értelmetlenséget kántálok aminek semmi köze sem a vershez, sem pedig az általam beszélt bármelyik nyelvhez.
Hová tűnt a versem, riadok meg ilyenkor. Hol vannak a szavak, hol vannak a rímeim? Az érzés, amit a vers "írása" szült, még bennem van, érzem az édes ritmusait, a keserű gondolatait, a hangulatát, mindent. De versem elpárolgott, tán soha nem is volt vers.
Talán csak érzéseim szövevénye, emlékeim, vágyaim összemosott eszenciája volt kezdetben is, csak míg álmodtam, addig értettem, addig a soha nem volt szavakat is felfogtam. Talán a görcsös ragaszkodás, hogy ezt le kell írni, indítja be az ébredés mindent elpusztító gépezetét, és eszmélek rá, hogy nem szavakból állt a versem.
Ébredés után pedig marad a káosz, szavak kényszeres keresése, amik illeszkednének a szertefoszló érzéseim könnyű füstjébe. Majd a felismerés, hogy ez a vers sem születhet meg leírva, ezt is csak magamnak írtam, magamról.